 |
| Kép forrása: www.velenceitonal.hu |
Nekem a Balaton a Riviéra, így nem csoda, hogy utoljára úgy 5-6 éve jártam a Velencei-tónál. Akkor még Marci nélkül, de ugyanúgy két keréken, mint most. A változás nagyon látványos és most már nem fognak tágra kerekedni a szemeim, ha valakitől azt hallom, hogy kiköltözött a Velencei-tóhoz. Végül is, ha nem reggel 8-ra és nem Budapest keleti szélére kell munkába járni, akkor valószínűleg elég gyorsan be lehet érni az autópályán. Rengeteg új ház épült a part közelében, 4*-os wellness szálló is üzemel már itt és Velencén csak úgy nyüzsögtek a wakeboardosok a pályán és körülötte.
Mi a gárdonyi strand elől indultunk a tókerülő kerékpártúrára és pont 30 km után ugyanide érkeztünk vissza. A terep - eltekintve néhány emelkedőtől az északi oldalon - egyáltalán nem megerőltető. Először az agárdi Madárvártánál pihentünk meg, nem mintha elfáradtunk volna addigra, de felkeltette az érdeklődésünket a parton megbújó kis nádfedeles épület. Érdemes ide kisgyerekkel is betérni, rengeteg információ és látnivaló várja a látogatókat, pl. preparált állatok, levedlett kigyóbőr, és mikroszkóp alatt még a sáson nyüzsgő levéltetveket is megnéztük. Tényleg, ti tudtátok, hogy vannak lila színű levéltetvek is? A kilátóból távcsővel megfigyelhetőek a környéken fészkelő madarak és ha szerencséje van az embernek, akkor még nádirigót és poszátát is hallhat csirregni-cserregni.
Pákozdon meglepődve láttam, hogy teljesen kiépítették a kerékpár utat. Bár kicsit sokszor kellett átkelni egyik oldalról a másikra, de legalább nem az autóúton csalinkáztunk. Az emelkedők leküzdése után megálltunk a Doni Emlékhelynél. Az emlékhely táblája mellett szerintem már legalább ezerszer elhaladtunk az autópályán, de még sosem vettük a fáradtságot, hogy tegyünk miatta egy kis kitérőt. Rengeteg kis emléktábla, gondozott park, padok várják itt az emlékezőket vagy csak megpihenőket.
Persze a mozgás, jó levegő megtette a hatását, így megálltunk ebédelni a velencei camping bejáratánál található étteremben. Gyerekkel kerekezőknek jelzem, hogy az étteremhez tartozik kis játszótér illetve az épületben játszósarok is kialakításra került. Úgyhogy amíg mi pihentünk, ebédet rendeltünk, Marci kedvére kimozoghatta magát. Innen már igazán nem kellett sokat tekernünk, hogy visszajussunk a kocsihoz.
Kellemes, tartalmas nap volt! Biztos visszajövünk még, hiszen nem néztük meg Gárdonyi szülőházát, az egri vár kicsinyített mását Agárdon, a pákozdi arborétumot, és a Szúnyog-szigeten sem álltunk meg. És nem tettünk kitérőt a kápolnásnyéki 1848-as emlékműhöz, a nadapi szintezési ősjegyhez, a pázmándi vizimalomhoz... Gondoltátok volna, hogy ennyi látnivalót kínál a Velencei-tó és környéke?
